Tükrök, fények, illúziók, árnyak. Mi az amit látunk, látni vélünk, vagy nem látunk, vagy látni akarunk? Érzékeink játszanak velünk, mi meg elhisszük, amit mutatnak nekünk, ezzel is becsapva magunkat. Szilárdan hisszük, hogy ismerjük a világot, pedig az csak a fejünkben létezik. Ahogy látjuk, ahogy tapasztaljuk. És mégis, a pillanat varázsa, egy adott mozzanat megörökítése elhiteti velünk azt az illúziót, hogy nyitott szemmel járunk a világban, és látunk, és nem vagyunk vakok. Hogy kezünkben tartjuk a dolgok irányítását. Nem vagyok vak, de látásom korlátozott, be vagyok határolva, de bízom benne, hogy ezek a korlátok, határok, ha nem is eltörölhetőek, de ki lehet őket tolni. Akkor tehát a Világ az én szemeimen keresztül ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése